How To Meet A Perfect Neighbor
Készült: 2007
Részek száma: 20
Műfaj: vígjáték, krimi, romantikus
Szereplők: Kim Seung Woo (Hotelier, IRIS, Athena)
Bae Doo Na (God of Study, Gloria)
Park Shi Hoo (Iljimae, Prosecutor Princess, The Princess' Man)
Min Ji Hye (Personal Preference, Protect the Boss)
Son Hyun Joo (Tazza, Swallow the Sun)
Kim Sung Ryung (Iljimae, Ja Myung Go)
Kim Roe Ha (Iljimae, Swallow the Sun, The Princess' Man)
Ez a sorozat még egy ritka gyöngyszem a koreai doramák tengerében. Nincsenek benne túlrajongott A-listás színészek, mégis, rendelkezik valami egészen egyedi légkörrel, ami megfogott és nem eresztett 20 részen keresztül. Nevettem, csodálkoztam, meghatódtam, hajamat téptem, bosszankodtam és reménykedtem, miközben néztem – és nem untam egy percig sem. Ha egy mondatban kell összefoglalnom, mit gondolok róla, akkor az így hangzik: „Ez egy meglepetésekkel teli, megjósolhatatlan végkimenetelű történet, amiben megvan minden, ami a szórakoztatáshoz kell: egy csipet vígjáték, egy csipet dráma, egy csipet lélekrajz, egy csipet krimi, egy csipet románc.”
Be kell vallanom, lehet, hogy soha nem nézem meg, ha nem játszik benne Park Shi Hoo. Pedig utólag visszatekintve nem is az általa alakított figura tette igazából vonzóvá a sorozatot. Sőt. Ha egy másik színész kapta volna ezt a bizonyos szerepet, nehéz lett volna egyáltalán elfogadnom a karakterét. És mint kiderült, nemcsak én álltam hozzá így, hanem a legtöbb (női) néző is, mert ha nincs a PSH-tényező, a történetbe valószínűleg nem kerül bele az a ritka fordulat, amellyel az alkotók „Drámaföld” legalapvetőbb szabályát rúgták fel. Ez az egyik nagy meglepetése a sorozatnak - de nem az egyetlen.
A ’How to meet a Perfect Neighbor’ a türelmes nézőknek való. Azoknak, akik szeretik, ha a REJTÉLY lassan bontakozik ki a szemük előtt és úgy rakhatják össze darabonként, mint egy puzzle-t. Nem árt az sem, ha értékelik a vegyes műfajú, komplex, többszereplős sztorikat, plusz az elgondolkodtató karaktereket, mert azokból bőven akad.
A történet lassan indul be. Az első két epizód nehezen követhetőnek és unalmasnak is tűnhet, valójában azonban sok fontos célzást ejtenek el itt, és ezeknek később komoly jelentősége lesz.
Rögtön indításként egy titokzatos bűntény közepébe csöppenünk. Szöulban megtámadnak egy fiatal nőt, de hogy milyen szándékkal, az nem derül ki, mert a nő menekülés közben beveri a fejét egy betonfalba és belehal a sérülésébe. Nemcsak mi, nézők, de a zsaruk is értetlenül állnak az eset előtt, mivel semmilyen erőszakos cselekedetre utaló nyomot nem találnak.
Mielőtt azonban további részletekbe merülhetnénk, helyszínváltás következik, és máris Kambodzsa egzotikus földjén találjuk magunkat, ahová a főszereplők – egy a húszas évei végén járó lány, Yoon Hee, illetve a nővére érkeznek. Utóbbi azért, mert a szomszédságukban lakó Baek Soo Chan, egy kissé már túlkoros playboy, szintén ide utazott vakációra, ő pedig gyengéd érzelmeket táplál a nőcsábász iránt. A szünidei kikapcsolódás helyett azonban szereplőinknek több nem kívánatos eseménnyel is szembe kell nézniük. A playboynak a gyerekkori barátjával, Duk Gillel, akit korábban átvert. Duk Gilnek azzal, hogy a külföldről való menyasszonyszerzés mennyi bonyodalommal jár. Yoon Hee nővérének azzal, hogy rajongása tárgya valaki mással turbékol, és végül magának Yoon Hee-nek is, a nővére hisztériás rohamaival.
Mindeközben felbukkan a nyaralás helyszínén egy másik koreai is. Ez a gazdag, fiatal nő, Go Hye Mi gyanúsan kerüli a feltűnést, és miután Soo Chan, a playboy megmenti az életét egy közlekedési baleset során, titokzatos módon eltűnik a kórházból.
Lassan végetér a zűrzavaros vakáció, és mindenki hazaindul Koreába. A fent nevezett személyek sorsának fonala azonban ismét összekuszálódik, amikor valamilyen úton-módon mind ugyanabban az utcában kötnek ki, egymás szomszédaiként. És ráadásul ez pont az az környék, ahova a történet elején felvázolt emberölési ügy nyomai vezetnek...
És most hadd térjek ki a szereplőkre, mert nélkülük igazából nem is működhetne olyan jól a történet.
A legnagyobb felfedezés számomra a sorozatban Bae Doo Na. Szenzációs színésznő, tökéletes választás a szerepre! Az a fajta, akit első látásra nem tartunk szépnek, mégis, amikor játszik, minden érzés átsugárzik az arcán, és ettől hirtelen elbűvölővé válik. Még nem láttam más alakítást tőle, és nem tudom, ha ezután látom, nem fog-e mindig Yoon Hee eszembe jutni róla, de itt ő volt az a szereplő, akivel leginkább együtt tudtam érezni.
Yoon Hee nem tipikus drámahősnő: vagány, kissé slampos leányzó, esetlenül bájos, mint Eliza Doolittle a My Fair Lady-ből. Néha nemcsak a szája jár el, de az ökle is. Ugyanakkor érzékeny, és nagy szíve van. Egy sikeres épitkezési vállalat elnökének a titkárnőjeként dolgozik. A kambodzsai vakációról visszatérve megtudja, hogy az elnök válságos állapotban kórházba került, így az Amerikából hazaszólított örököse veszi át a helyét. Az új főnök, Yoo Joon Suk (Park Shi Hoo) ifjú és jóképű, ugyanakkor rettenetesen nehéz elviselni a természetét. Eleinte Yoon Hee-vel is éppolyan ridegen viselkedik, mint a cég többi alkalmazottjával, a lányt azonban nem félemlíti meg a távolságtartó viselkedés. Fesztelenül viselkedik vele, sőt még ki is meri nevetni, amikor hibát követ el. Ez a szokatlan, csupa élet, csupa szív természet lassan felolvasztja a főnök jégpáncélját. A kettejük között formálódó bensőséges kapcsolatot persze többen gyanakodva figyelik, legfőképp Go Hye Mi – akiről kiderül, hogy Yoo Joon Suk „előkelő” menyasszonya.
A Kambodzsában súlyos titkot hátrahagyó fiatal nő Yoon Hee gyökeres ellentéte. Angyalarccal álcázott, önző, hideg és számító személyiség, aki csak az érzelmek színlelésében jó, átélésükben már nem. Hye Mi az útjában álló embereket könyörtelenül söpri el, és emellett érthetetlen és visszataszító szívóssággal csimpaszkodik rá a szülei által kiválasztott gazdag férjjelöltre, Joon Suk-ra.(Észrevettem, hogy Min Ji Hye-t mindig megtalálják a hasonló szerepek, gondolok itt legfőképp a Personal Preference című sorozatra).
A Kim Seung Woo által alakított Baek Soo Chan szintén összetett figura. Látszólag könnyelmű és felszínes, „foglalkozásából” adódóan valódi szakértője a női szíveknek.
Yoon Hee nem tesz lakatot a szájára, ha valami nem tetszik neki, ezért kezdetben Baek Soo Channal sem felhőtlen a viszonya. Már Kambodzsában kinyilvánítja róla lesújtó véleményét, mert elcsavarta a nővére fejét, majd az élcelődés akkor is folytatódik, amikor visszatérnek Koreába. A szoknyavadász először bosszút forral, azt tervezi, hogy elcsábítja, majd lapátra teszi a lányt, ám Yoon Hee hamar átlát a szitán, így a dologból nem lesz semmi. Mivel az egyik botránya következtében kirúgják az állásából és váratlanul földönfutóvá lesz, a playboy úgy dönt, átértékeli az életét és megpróbál hasznos módon visszailleszkedni a társadalomba. Miután több időt tölt el Yoon Hee-vel, kölcsönös megbecsülés alakul ki közöttük, majd pedig szoros barátság. Mr. Playboyt lehetetlen nem megszeretni – azt kell mondjam, a történetben ő az ÁSZ, akire Yoon Hee az élete legnehezebb pillanataiban támaszkodhat, aki a bölcsességével és az élettapasztalatával barát és őrangyal is egyben. Sőt, még több ennél.
A dolog pikantériáját fokozza, amikor képbe kerül a „herceg” – igaz, nem a fehér lovas, sárkányölő fajta, mint a mesékben. Joon Suk egy rideg, szeretetlen közegben felnőtt, sérült lelkialkatú, felnőttestbe zárt önző gyerek. Az egyik legszánalmasabb, leghatározatlanabb drámahős, akit valaha láttam! Az élet problémáival szemben három reakciót ismer: a szótlan, frusztrált nézést, a könnyhullatást és a gyáva menekülést. Valahol persze magyarázatra lelünk, hogy miért ilyen. Miután az első szerelme elhagyta, alkoholproblémái támadtak, ezért már senkiben sem mer bízni, és az ingatagsága minduntalan a felszínre kerül, amikor a kényszerházasság ellen próbál lázadni. De még ezzel együtt is nehéz végignézni, ahogy sorra elköveti az összes létező hibát, amit egy férfi az általa állítólag annyira szeretett lénnyel szemben elkövethet. Nem is tudom, hányszor sóhajtottam fel a történet folyamán: „Jaj, Joon Suk, hogy lehetsz ilyen lekvár! Állj már a sarkadra és légy férfi!”
Talán fentiekből érthetővé válik, miért ez volt az első olyan koreai sorozat, amelynél nem azon drukkoltam, kivel jöjjön össze a végén a női főszereplő, inkább reménykedtem, hogy nem jön össze senkivel sem. Megvallom, amennyire élveztem figyelni Yoon Hee és Soo Chan pajkos, testvéries viszonyát, éppannyira nem láttam lehetségesnek, hogy egy férfi-nő kapcsolat ugyanilyen jól működjön közöttük. Joon Suk tehetetlensége is bosszantott, az egyik pillanatban szerettem volna jól nyakon vágni, hogy térjen végre észhez, a következő pillanatban viszont önkéntelenül megsajnáltam. (Ebben nagyon sokat segített, hogy PSH alakította, aki legalább olyan szépen tud szenvedni, mint mosolyogni.)
Érdekes módon mintha az alkotók is bizonytalanok lettek volna a végkimenetellel kapcsolatban, vagy legalábbis nekünk, nézőknek fenn akarták tartani mindhárom megoldás lehetőségét. Hogy végül hősnőnknek milyen sors jut osztályrészül, az természetesen titok, de a találgatás mindenképp hozzájárul az egyéb adódó izgalmakhoz (gyilkosság, nyomozás, zsarolás, szeretők és eltitkolt csemeték). Annyit elárulhatok, hogy a szálak egy fordulatos utolsó részben lesznek elvarrva.
A sorozat remekül operál az érdekes karakterekkel, akik annyira sokfélék, mint maga az emberiség – kicsinyesek, önzőek, gyávák, nemeslelkűek, buzgók, lusták, nagyravágyóak vagy kishitűek. Megannyi "tökéletes" szomszéd! A mellékszálak is tetszettek, mint a fiát egyedül nevelő Duk Gil története, vagy Yoon Hee háromszor elvált nővéréé, a két lökött nyomozó, a kiskölykök vetélkedése, a vállalati pletykák és a szomszédasszonyok versengése Soo Chan kegyeiért. Ez a sok-sok apró mozzanat még életszerűbbé tette a meseszövést. Találó volt a nézőre való kikacsintás is a 20. rész végén: "És te most milyen ember vagy a körülötted élők számára?"
Utoljára még annyit hadd jegyezzek meg érdekességképp, hogy több olyan színészt is felfedeztem a sorozatban, akikkel PSH később újra közös filmben szerepelt.
Kim Roe Ha-val (a nyomozóval) az Iljimae és a The Princess Man című kosztümös dráma forgatásán dolgoztak ismét együtt, míg Jung Dong Hwan (itt Hye Mi apja) a TPM-ben Munjong királyt, Kim Sung Ryung (Yoon Hee nővére) pedig az Iljimae-ben Shi Hoo anyját alakította.
Tetszési indexem: 8/10.
